Nevelésünk titkai, avagy hogyan nevelik a sztárok a gyerekeiket? Kilenc ismert ember nyilatkozik szokatlan őszinteséggel a napokban megjelent könyvben, melyből részleteket adunk.

Csak hétéves volt, amikor megtudta, milyen a színpadon állni, énekelni, majd egy ország kedvencének lenni. 1981- ben ugyanis egy hirtelen jött ötlettől vezérelve elénekelte édesapja, Wolf Péter szerzeményét, a Vuk főcímdalát. Csaknem harminc évvel később, kétgyerekes anyaként adatott meg neki újra az országos ismertség. Kisebbik lánya, Luca alig volt kilenc hónapos, a nagyobbik, Janka pedig ötéves, amikor Wolf Kati jelentkezett az X-Faktorba, ahol hatodik lett.

Emlékszik arra a pillanatra, amikor az oviba kislányáért járó anyukából hirtelen a Wolf Kati lett?
– Nagyon, mert ez igazából nemcsak az én, de a nagyobbik lányom, Janka életében is nagy változást hozott. Ő az óvodában éli a mindennapjait, és ott esett le neki, hogy mit jelent az, hogy a tévében vagyok. Addig azt gondolta, jó, hát anya a tévében van, na bumm! De addig én az egyik anyuka voltam a sok közül, utána pedig a Wolf Kati az X-Faktorból. Aztán az óvodában elkezdtek rólam beszélni a gyerekek, az óvó nénik, az ovistársak anyukái…Az óvodások mindent tudtak, hogy ki a Király L. Norbi, mikor grimaszolt, a Veca milyen ruhában volt, én eldobtam a cipőmet… Ezt hetekig hallgattam az óvodában. „Megvan a cipőd, Wolf Kati?”, kérdezték úton-útfélen… Amikor a mentorházban kiderült, hogy bejutottam az élő show-ba, akkor eldobtam a cipőmet, és hozzávágtam a párnát Feróhoz. Az én lányom is fennakadt ezen. Ha ő eldobja a cipőjét, rádörrenek, hogy mit dobálod a cipődet, én meg a tévében ilyeneket csinálok. Hitetlenkedve kezdte kérdezgetni, hogy „anya, eldobtad a cipőd, megvan a cipőd?” És ebben az egész szituációban meglátta, hogy valami nagyon más történik, mint amit itthon tapasztalt.

Jankával három évig otthon volt?
Vele igen. Imádtam otthon lenni. Össze voltunk nőve. Viszont azt már nem tudtam volna elképzelni, hogy a második gyerekkel is három évig otthon üljek.

Nyolc-kilenc hónapos kortól nagyon intenzív fejlődésen mennek át a gyerekek. Akkor állnak fel, kezdenek járni. Nem maradt ki semmiből?
De, amikor a kicsi elindult, nem én voltam vele. Sírt? Sírtam. Kint voltam Düsseldorfban az Eurovízión. Luca akkor indult el magától. Tizenöt napig nem láttam. Az nagyon nehéz volt.

Előfordult, hogy betegek voltak a lányai, és fellépésre kellett mennie?
Az X-Faktor alatt történt meg velem ez először. Borzalmas trauma volt. Az első élő show előtti este az egyiknek a gyomrát támadta meg egy vírus, a másik meg köhögött és lázas volt. Nekem meg mennem kellett, ez egy élő show, szevasz tavasz. Akkor jöttem rá, hogy nélkülem is működhetnek a dolgok. Én rájöttem, hogy nem érdemes rettegni, mert a félelmeim be fognak következni. Tudatosan leépítettem ezeket az érzéseket magamban. Végiggondoltam, hogy igen, lesz még olyan, hogy megbetegednek a gyerekek, és nekem dolgoznom kell. Ha tudok, hazamegyek, telefonon beszélek azzal, aki vigyáz rájuk, de jó kezekben vannak, és csak ez számít… …az interjú folytatása a Nevelésünk titkai című könyvben olvasható. (Folytatjuk)

Forrás: borsonline.hu