Nyugodj meg, mielőtt ezt a cikket olvasod, és ne kapj frászt, semmi gond nincs hála istennek Katiékkal! 🙂
Kati férje alapos típus. Nagy utazóként semmit sem bíz a véletlenre. Néhány éve azonban egy komoly betegséggel kellett megküzdeniük Spanyolországban.
Wolf Kati régi nyarai spontán módon szerveződtek. Gondoltak egyet a férjéval, autóba pattantak, és mondjuk irány, Olaszország.
– Nagyon kalandos volt, de hát akkoriban még nem számított, hogy hol ér minket az éjszaka, ha épp úgy alakult, hát a kocsiban aludtunk. Egyszer például akkor értünk Olaszországba, amikor gyakorlatilag az “elmentünk szabadságra, ne keressetek!” táblát is ki lehetett volna tenni, ugyanis az egész ország kiköltözött a tengerpartra. Kissé nehézkes volt a szálláskeresés… De ez az utazási forma gyerekekkel ma már nem működik.
– Ki tervezi meg a nyaralást?
– A férjem feladata, régebben is az ő reszortja volt, köztünk ő a nagy utazó. Ennek megfelelően kiválasztja az úti célt, amit persze utána megbeszélünk, de ő foglalja le a szállást és a legapróbb részletekig leellenőriz mindent. Egészen odáig, hogy az utazási irodában még olyan embert is keres, aki kipróbálta a reggelit, a vacsorát is.
– Aktív nyaralók vagytok vagy inkább műkedvelő pihenők?
– Jaj, hát nálunk nagyon szigorú a nyaralási program! – nevet fel Kati. – Egyszer például Lisszabonban 3 napot töltöttünk – két heti néznivalóval. Mindent tudok Lisszabonról, csak kérdezz bátran! A lábunkat lejártuk, de végül mindent megnéztünk. Szóval, ha utazunk, teljesíteni kell a kinézett múzeumi programot is. Nálunk inkább a téli síelés a lazítós program, ez felel meg mások klasszikus pihenésének.
– A gyerekekkel együtt is utaztok külföldre?
– Egy szomorú nyaralás kapcsán mostmár csak olyan messze megyünk, ahonnan autóval gyorsan haza tudunk érni. Néhány évvel ezelőtt – még csak a nagyobbik lányom volt meg -, szüleimmel együtt Spanyolországban nyaraltunk. Sikerült összeszednünk egy rotavírust, ami a férjem kivételével az egész családot ledöntötte a lábáról. Különösen a lányomat, és végül kórházban kötöttünk ki, ahol infúziót kapott. Akkor megfogadtuk, gyerekkel messzire nem megyünk!
– Hogy alakul az idei nyár? Munka, munka, munka?
– Is. Mondjuk, hogy jó sok munka, de igyekszem úgy beosztani az időmet, hogy minden héten maradjanak üres napok. Amikor nincs próba, nincs munka, nincs fotózás, nincs interjú. Ilyenkor csak a gyerekekkel vagyok, együtt lehetünk. Szükségünk is van rá, a nagylányom 6 éves, a kicsi pedig még csak 17 hónapos. Szerencsére a család nagyon összetartó, most például éppen apukám (Wolf Péter zeneszerző) vitte el őket Szentendrére.
De sokat megyünk a Balatonra is, ott a kert igazi zegzugos, titokzatos hely a gyerekeknek, ahol csúszhatnak, mászhatnak, motorozhatnak kedvükre. Aztán készülünk még egy többnapos hazai wellness programra is, már azt is nagyon várjuk.
– Hogy néz ki egy nyaralós napotok a Balatonon?
– Mázlisták vagyunk, ugyanis, amikor anyósoméknál nyaralunk, nem kell azzal számolni, hogy mikor ébrednek a gyerekek. Anyósom hajnalban kel fel, elképesztően korán, így, amikor a lányok ébrednek, nyugodtan lehetnek vele, anélkül, hogy minket ébresztenének.
Szóval ők felkelnek, valamit tesznek-vesznek, majd mi is felébredünk. Reggeli után vízpart, kivéve, ha valamilyen izgalmas program van a városban. Mondjuk olyan rendezvény, ahol póniló is van, mert akkor mindegy, milyen idő van, menni kell – a nagyobbik lányom nyilván a világ végére is elvinne minket egy póniló miatt, csak hogy láthassa! Imádja őket.
– Van valami állandó program, ahol mindig minden évben ott vagytok?
– Van egy baráti társaságunk, nagyjából egyidősek a gyerekeink, együtt nőnek fel. Évek óta együtt járunk nyaralni, most legutóbb Martfűn voltunk. Kibéreltünk egy házat, délelőtt a családi programokat ejtettük meg, este pedig, a gyerekek fektetése után jókat dumáltunk, borozgattunk. Mert ez is nagyon kell ahhoz, hogy egy nyaralásból feltöltődve érjünk haza.
Forrás: hirado.hu